Nem tudom, hogy hogyan mondjam el,
Nélküled az élet sem érdekel,
Jöjj vissza hozzám, te elveszett szerelem,
S én elfelejtem azt, hogy gonosz voltál velem.
Talán nehéz lesz, nem tudhatom,
De kell, hogy te kísérj utamon.
Két évtizedünk ne legyen hazugság,
Hagy tudja mindenki, nem volt ez butaság!
Fáj a lélegzet a légben, hol nem vagy jelen,
Fáj minden perc létezés, míg nem vagy velem,
Fáj a kimondott szó, ha te nem hallhatod,
És fáj a gondolat, hogy ezt te nem tudod.
Napjaimat tőrrel a szívemben élem,
Lábnyomaimat megtölti kicsorgó, forró vérem,
Csak legyen már vége, ennyit kértem,
De a halál nem kegyes, nem jön el értem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése